Bővült a száma a "be nem teszem a lábam" helyeknek Budaörsön..eddig csak az egyik lakótelepi használt-ruhabolt került a listára, ahol az eladó vagy tulaj fószer csakhogy nem le nem köpi a betévedő anyukát gyerekkel, bár  hallottam azt is h gyerek nélkül érkezőkkel is egy otromba tapló.

Na most a budaörsi lakótelepi pékség verte ki a  biztosítékot, avval, hogy kétezressel fizettem és csak ezresből kaptam vissza, azaz 1000 Ft-om lenyelte az új kisasszony. Most kérjem, hogy számolja le a kasszát és ha van ezer ft többlet az az enyém? Nyilván még több is lesz...Hogy bizonyítsam, hogy átvert? Max nem megyek oda többet és "akkor rohadjon meg és ennyi legyen a vagyona meg egy varangyosbéka a küszöb alatt" - ahogy ezt a körmönfont szitkozódást megtanultam az imént keresztapától ( aki pedig Mihail Solohovtól idézett, úgy körülbelül ). Amúgy a pesti Tina pékség láncra hajaz az egész kínálata, semmi egyediség, de nyomába sem ér, csak beleszoktam a rendszerbe.

- Kérsz gesztenyepürét?

- Manka kér gesztenyepürét konyhából kihozza apa!

:)

----------------------------------

-Mit sütsz?

-kolbászkát.

-----------------------------

- aludj, miért ülsz fel?

- apát kicsit megnézem közelebbről..

---------------------------------

- nagyon szeretem apa fejét, nagyon szeretem apa hátát..

Tegnap elhangzott az első: - ez mi az? és a - nem tudom mi ez.

miért miért miért nem alszik? miért csak éjfélkor?

aztán miért ébred fel óránként? de 3-4x biztosan? 21 hónaposan miéééért nem lehet 1 nyugodt este,éjszaka? ja hogy ez ilyen? najó, nem mindenkinek..de ez nem vigasztal. perpill.lehet egy anya fáradt, beteg? nem. pedig mintha kísértetiesen hasonlítanék egy ilyen lényre..:) mégiscsak lehet?

1. Első és legfontosabb:  semmilyen internetes vagy könyvből szerzett elméletet ne tegyünk a magunkévá. a legjobb, ha a terhesség 9 hónapjára (és kicsit előtte is) majd még 2 évig, lemondjuk a netes előfizetést!! :) de legalábbis nem próbálunk felkészülni mindenre, mert az egymással szöges ellentétben álló, melldöngető állítások, az emberre frászt hozó vészjósló számadatok és listák, hogy minek hogy kell(ene) működnie, mit kéne csinálnia  babának mamának stb. csak megkeserítik az ember életét. Felesleges, sőt, ha nagyon parázósak vagyunk, kifejezetten káros az információk áradata, tömkelege, útvesztője....

2, Ha teheted inkább figyelj, szemlélődj, ülj le a játszótéren egy szendviccsel. Tanulmánynak is érdekes. Hátmég tapasztalatszerzésnek. Látogass meg annyi rokont, barátot amennyit csak tudsz akinek kisbabája van és kicsit légy része a délutánjának. Első körben - hogy kell pelenkázni egy hús-vér kisbabát. Sokat segített volna, ha az első pelenkázást a kórházban megelőzi egy "próba", mert nem remegve került volna rá sor, ami nem fogható csak a kimerültségemre ;)

3. Najó, utólag azt mondom, hogy 1-2 könyv engedélyezett, az egyik a "Nem harap a spenót "c. amiről már írtam is egy külön bejegyzést. Fölpolcolt lábbal, két pisi közt a legjobb olvasmány. (Az orgazmikus szülés bármennyire reménykeltően hangzik, az inkább felejtő) A másik legyen "Az első tizenkét hónap titkai" c. és slussz. Utóbbinak magyar az írója, és nagyon helyén kezeli a dolgokat.  Ez komoly: no net.

4. Ételek: szülés előtt térképezzük fel, honnan jutunk ebédhez utána..közeli kifőzde, házhozszállítás stb. mert az hiú ábránd, hogy amíg alszik összeütök vmit. Addig végre elmehetsz WC-re vagy jó esetben zuhanyozni.

5. Hordozó: a legjobb találmány, főleg, ha harmadikon laksz és nincs lift, se babakocsitároló. Meg egyébként is, akár otthon is szundikálhat benne a babó. Személy szerint a Bondolino-t ajánlom, ezen nincs csatt, így apának nem kell majd állítgatni, ha ő a soros a sétában. De ezen kívül is nagyon hasznos és csini hordozók vannak, erre ne sajnáljuk a pénzt, megéri! Kipróbálni a Hordozóházban lehet, sőt bérelni is, én 1-1 hétig kipróbáltam a lehetséges fajtákat döntés előtt.

Még van tejed? Nos sosem volt sok,  vagy elég, mégis  így a 21 hónap fele  a gasztronómia csúcsának tűnik a szopi és a tejecske, én meg űrből pottyantott szoptatós ufónak, és még hunyorítani sem kell hozzá. Ez meg hogy történhetett? -kérdezem magamtól. Ami történt megtörtént és mostanra egész jól bele is jöttünk :) De elmesélem az egész történetet.

A kórházban születésekor a kis kupacka szépen nyitotta a csőrét szopizást gyakorolta, bár még nem volt mit szívni. A mellettem lévő ágyban fekvő anyukához napi 3x jött a szoptatási tanácsadó, olyan tejbelövellése volt h ihajj, cumisüvegeket, aventes poharakat töltött meg tejjel egy fejésre, én se akkor se a későbbiekben semmi ilyesmit nem produkáltam, hiába kűzdöttem. Nekem alig érezhető volt ez a bizonyos tej-eljövetel, ha egyáltalán.

Aztán jött a csecsemőosztály kaputelefonjához tapadás,  - miután nagyokosan rámreccsentek h anyuka hogyhogy nem méri a gyereket minden szopi előtt és után - hogy ha 20 grammot mértem az akkor kevés ésakkormostmilegyenelfogy? Hát igen, 40 grammot kéne - jött az övönaluli paráztatás. 

Aztán a körzeti felírta a tápot, mert csaknemakart sokkal többeket szopizni a kincsem és akkor anyuka adjon tápot. Aztán jött az a hónap mikor egyáltalán nem akart szopizni. Nem is lehetett cicire tenni, akkor lett nagy barátom a fejőgép éjjel nappal próbáltam életben tartani a tejet, merthát 3 hónaposan olyannics h nem iszik anyatejet is. Megkapta üvegből a táp mellé. Persze olyan sem lééétezik, hogy egy baba ne akarjon szopni egyáltalán. Hívtam is azt a Szoptatási tanácsadót, aki a kórházban sertepertélt (és neten nagyontudományosan segít mindenkinek), este ki is szállt terepere, 1,5 órát ült a szőnyegen, de segíteni nem segített. 6000 Ft.

Eltelt a hónap, aztán vhogy megbékélt babókám a cici intézményével, de 30-50-60 grammnál nem tudott többet inni belőle, mellé még 30-50g tápot mondjuk cumisüvegből, s ezt is csak álmában fogadta el. Hosszú hónapokon át, elringatás napi 5x..mert máshogy nem ment. Egészen addig amígy úgy döntött a kis babó, hogy köszöni szépen de se ébren se álmában ő márpedig többet nem iszik, nem eszik semmit, se üvegből se sehogy, kivéve kicsi cici. A ciciben pedig maradt a mért nagyon kevéske tej. Ami épp elég volt egy előbbutóbbi kiszáradáshoz, amit megelőzendő bementünk a Kórház 1-be. (ha 3-4 napig csak napi 200grammot fogad e (7 hónaposanl összesen, vigyük be, by körzeti orvos tanácsára) (Heim Pál) Vendégszeretetüket 18 napig élveztük (nagyon nem) de se okot se eredményt nem tudtak felmutatni, csak sok sok sok negatív élményt tapasztalatot szereztünk mindannyian, amiről majd máskor mesélek. Hazamentünk, némileg visszatért az álmában etethetőség, sőt szárnyakat kapott életében nem evett ennyit 6-700g/nap 7 hónaposan kb. Aztán egy betegség, láz miatt zéróra csökkent a dolog, se cici se üveg. A 3. nap után jött Kórház 2 (SOTE I). Majd egy hét után végre megint otthon folytattuk a táplálkozási nehezítettség diagnózis alatt futó problémánkat. Nemsokára ismét Kórház 3. (SOTE II), aceton a vizeletben, kiszáradás.

Tejkő. Ami mindenhova elkísér, de senki nem tud róla mi az. Legalábbis segíteni senki nem tud. Kis apró fehér kövecskék, amik eltömik a tejcsatornát és napokig nem jön ki, ami azt eredményezi, hogy a fájdalomtól a kezem nem tudtam felemelni és a kísérletek felemésztettek minden időt, hogy kinyomingáljam. Mert makacs egy jószág. Neten olvastam egy sorstárs tűvel való kezelési módszerét, de maradtam a körömnél. Mindez mondjuk heti 3-4x előfordult.

Karácsony táján találkoztunk a tejpéppel. Higítva próbáltuk adni, hogy legyen egy kis plusz folyadék, mert ekkorra már semmi és sehogy nem fogyott el, MINDENT próbáltunk, tényleg (kanalak, fecskendők, üvegek, ízek, savlekötő stb. stb.) 9 hónaposan ott voltunk, hogy örömünnep, ha a kislányunk 500 g/nap folyadékot (tej, tejpép, víz, akármi) fogyasztott összesen. Sajnos a szilárd ételekre rá sem nézett. Figyelem eltereléssel, együttes erővel Férjel ketten nap mint nap kűzdöttünk a kiszáradás ellen és voltak jobb vagy rosszabb napok 3-400 gramm vagy 550-es. Míg ismét eljött az idő amikor a zérót közelítettük, de mivel az orvosi segítség következő foka a hasfalon keresztül a gyomorba ültetett szonda lett volna, folytattuk és reménykedtünk. Embertpróbáló ám, ha nem szívja a cumit a babó soha (mai napig nem szív) és cseppenként kell kinyomkodni az üvegből, miközben a másik fél porszívót, mütyűröket stb mutat, hogy elterelje a kisbabó figyelmét, ami ha lankadt, jött a kiköpés azonnal. Vizeletmintát adtunk le a kórházban azért, hogy mikor lesz ott megint az a fránya aceton.. de szerencsére megúsztuk és eljött a 13. hónapos kor, amikor a probléma kezdett elmúlni..s az első falatokat is lenyelte a kincsem.

Azóta is szopizunk, "kicsit cicizek" ahogy Manka mondja. Nagyevő nem lett, magától még nem nyúl a pohár vagy az étel után csak nagyon ritkán, sokszor könnybe lábad a szemem amikor visszaemlékszem a nehéz időkre amikor látom, hogy most milyen örömmel eszi a licsit vagy egy-egy falat husikát. 

Sajnos ez nagyon ritka dolog lehet, hogy egy gyerek nem eszik ha éhes, nem iszik ha szomjas, mert nem nagyon találkoztak vele az orvosok, gasztrósok (jópárral beszéltünk) sem anyukák. És érthető, hiszen látom, hogy milyen egy "normális" gyerek, aki csokit/kekszet/kiflikét eszik vagy sír ha éhes csecsemőként és nehéz lehet elképzelni az ellenkezőjét. Manka nem sírt és nem mutat érdeklődést a nasi iránt (sem). Az egész világ iránt annál inkább! :)

De ha akad egyetlen anyuka aki nemevő gyerekére ismer, jó, ha tudja, h nincs egyedül. Talán az egészben ez volt a legrosszabb. A hitetlenkedő tekintetek és az egyedüllét a bajban. És, hogy nem tudtuk, hogy megváltozik-e a helyzet. Szerencsére igen, kitartás minden nem evő/ivó baba szüleinek!! Írjanak nyugodtan, mert ezer "próbálta már?" praktikán túl vagyunk :(

Még egy ilyen példát láttam (Frizbiben), ahol Csabika már 4 éves volt és nem volt hajlandó inni egy kortyot sem, neki szondával a hátizsákban oldották meg a problémát, de diagnózist nem tudtak mondani. Nem tudom azóta javult-e, neki még voltak más gondjai is..mi szerencsére igen, remélem az a kisfiú is jól van már. Sajnos, úgy látom ők még kűzdenek :(

Néma reflux-ra gondoltunk mi, ha más nem is, (kivéve egy gasztrós orvost, aki emberszámba vett minket, dr. Tamás  Katalint ) és az, hogy elmúlt a körül a kor körül, mikor a refluxok múlnak ezt igazolja, de biztosak nem lehetünk benne soha...

A 21 hónapos Manka minden helyzetből kivágja magát. Este hiába fekszünk mindketten mellé, a szokásos órákig tartó forgolódó-mondogató műsor elindul, az alvás nem. Az alvás folyamatát megkönnyítendő, keresztkérdést tettünk fel a kislányunknak, aki egy kemény műanyag kengurut szorongatott.

- manka, a kenguruval alszol vagy a kenguru nélkül alszol?

nos ez egy fogós kérdés, hisz a válaszból nem lehet jól kijönni, hiszen két ALVÁSi lehetőség lett felkínálva, ha elfogadja vmelyiket, beismeri, hogy ő most így vagy úgy, de aludni fog. amit ugye még véletlenül sem szeretne.

erős gondolkodás után megszületett a válasza:

- VAGY!!

nos igen, a kérdésünkben ez volt a legsemlegesebb szó..:) jó diplomata válhat még belőle..

Az ünnepek után lassan belerázódunk a régi kerékvágásba, elindul a korántsem szürke hétköznapok szezonja, amikor felmerülhet a kérdés, milyen tartalmas szórakozást kínál Budaörs gyermekünknek januárban? Íme néhány lehetőség:

Ha nem alkalmi programot, hanem az újévi elhatározásoknak megfelelően sportosabb, új társaságban és élményben, énekben, táncban gazdag évet szeretnénk ajándékozni gyermekünknek, ideális választás a most induló SZÉLLTÁNC néptánc csoportokhoz való csatlakozás. Három korcsoportban indul, minden kedden a Budaörsi Ifjúsági Klubban első osztálytól a 12. osztályig. Az első óra január 7- én lesz!

Újra indul a téli szünet után a Kerekítő foglalkozás a Jókai Művelődési házban, január 9-én, csütörtökön a 0-3 éves korosztály számára. Két program, három időpontban, az egyikre mindenképp érdemes elmenni egy kicsit mondókázni, vagy figyelni a babánkat, ahogy ismerkedik a mini trambulinnal vagy az alagútba bújás rejtelmeivel.

3-12 éves korosztály számára a Magyar Népmese Színház vendégjátéka kínál szórakozást a Mese a Napkirályról és a Holdkirálynőről, avagy hogyan született a Csillagszemű című darabjával a Budaörsi Latinovits Színházban. Január 24-én, péntek délelőtt 10 órakor. A Napkirály és Holdkirálynő birodalmára sötétség borul. Csak akkor törik meg az átok, ha a királyi pár útra kel és isznak az élet vizéből..Mi lehet a vége?

Menjünk bábszínházba! A Csokibár minden hónap első vasárnapján lehetővé teszi nekünk a bábszínház élményét, január 26-án, vasárnap 10 órakor Rémusz bácsi meséi elevenednek meg előttünk a Bábrakadabra társulat jóvoltából. Helyszín a Jókai Mór Művelődési Központ. Az előadás után kézműves foglalkozás és sütemény várja az óvodásokat és kisiskolásokat.

Minden évben összegzünk, mi történt a 12 hónap alatt, mik voltak a mérföldköveink, események, érzések, és hogy miket álmodunk jövőre, legyen az konkrét terv vagy csak remény. Tavaly nálam elmaradt mindkettő, elnyelték a mindennapi próbatételek.

Most kicsit másképp (is) fogok számot vetni. Miket utáltam ill. szerettem, mérleg, csak ilyen bézikül.

Utálom a rosszindulatot, a gonoszságot, a sunyi aljas félrevezetést ahogy az arcátlan nyílt hazugságot, átverést, de a saját magunknak készült szisztematikus hazudozást is.

Szeretem a lelkesedést, az őszinteséget, a szívbőlszökött kedves mosolyt, amely melegít, s  nem hervad le abban a másodpercben ahogy elfordulsz hogy gúnyvigyorrá torzuljon át.

Utálom azokat a portálokat, médiafelületet, amik fröcsögnek és hemzsegnek a másik ember, ország, kormány, irányzat, szellem, ötlet akármi szapulásától, najó nem csak a portálokat, de azokat az embereket is :). Akik mindent jobban tudnak, de csukott szemmel állnak a valóság előtt. Akik hibáztatnak de sosem hibáznak. Közben csak aláássák a működő dolgokat szakértelemnek látszó rosszakarattal vagy szimplán utánzó butaságból.

Szeretem a ragyogó értelmes szemeket, amelyek a tudást gyűjtik, keresik a jelen a múlt és a jövendő mindenkori titkait. Azt, aki épít és nem rombol, aki olvas, könyvet, és aki dúdol vagy énekel - szívből. Aki tanul, a saját hibáiból is.

Utálom azokat akik nyerészkedésből, hatalomvágyból tönkreteszik, átgázolnak azon ami/aki jámboran tűr, nem vág vissza csak teszi jól a dolgát. Mint egy esőerdő az oxigénnel, egy folyó a halaival egy még épphogy ép természetes folt, egy méregtelen patak, egy porozni akaró méhecske. Egy tollvonással könnyű dózerolni, rombolni, génmódosítani gátlástalanul és felelőtlenül.

Szeretem azt aki tesz. Aki lép. Aki egyről a kettőre, de elindul. Aki nem rest, pöffeteg tunyaként heverészve, aki nem halogat, aki nem ér rá még arra.. és közben elmegy az élete. Ami igencsak rövidre szabott mindannyiunknak, nem mindegy, hogy ez az új év is pont olyan gyorsan és semmitmondóan, igazi valóság nélkül fotelban tespedve, világmegváltást álmodóként, de mégis üresen pereg le, mint az előző.

Szeretem aki ültet egy fát, aki megsüt egy illatos süteményt, aki felás egy kiszáradt kertet, aki megeteti az állatokat, aki megjavít egy bedőlt kerítést és rendet rak, megstoppol egy zoknit, vagy varr valamit, aki elsöpör a háza előtt. Aki átadja a helyét, vagy aki azt tudja mondani, elnézést, én hibáztam.

Szeretem azt, aki néha leül elmond egy imát, megnézi hol tart, mivé vált, mi akart lenni 10-20 vagy akár 5 évvel ezelőtt és hova tart. Jó helyen van? Akart gyermeket, hányat? Vagy jobb volt a karrier? Késő? Sosem az.

Utálom a nagyokos, mérgező orvosokat úgy gyűjtőfogalomként, főleg akinek 40 év tapasztalata van, de még ilyet nem látott, és a fiatalokat is, akiknél a józan ész helyett a protokoll az úr. Utálom a gasztrósokat, a pszichológusokat, a nővéreket, ha nem is mindet, de több tucatot biztosan. Utálom a bohócokat. És még egyszer az orvosokat, amelyek elvették a születést és a halált. Pedig mindkét méltósága az emberé és Istené. Szeretem az alázatos gyógyítót, aki meghallgat és tényleg segít, aki az emberért van és nem felette, és nem is az anyagiakért.

Szeretem azt ami igazi, nem mű, ami valós, nem kreált mém, bulvár, stílus, trendi arcot, szívet lényt fedő smink, amiben bár tündökölhetünk, de ha várunk egy kicsit magától elporlik, lekopik, értékét veszti ami tán sosem volt. Szeretem azt aki teszi a dolgát, szeretettel, mert a feladata az övé, a sajátja, legjobb tudása szerint odateszi magát, nem pénzért vagy nagyobb fizetésért, hanem mert így tisztességes, helyes és ez az élet rendje. És semmiképp sem mutogat másra, dolgavégezetlen.

Szeretem aki nem sózza rám a rohadt gyümölcsöt, de figyelmeztet, ha csúszik a járda. Szeretem aki szívből tud nevetni, megszépíti a napokat.

Utálom amikor várjuk a szerelmet, kínnal, kétellyel s amikor ott van, vagy lemérjük, mennyi az annyi, vagy belepréseljük a másikat, hiába más a forma-formánk, nem ismerjük el, vagy alakoskodunk hogy szerethetőbbek legyünk, praktikázunk az őszinte kérdések helyett, amit magunknak kéne feltenni és a másiknak is. Szeretem amikor a szerelem jön, egyszerűen, egyértelműen és tisztán, ahol magadat adhatod a másiknak, teljesen természetesen és kölcsönösen,

Szeretem amikor valaki a helyén van, akkor a nyugalom a derű és vidámság a jutalma amit bőven tovább oszthat.

Utálom amikor egy hajszál választ el a jótól. Szeretem, mikor ezt a hajszálat elfújja a szél és én végre tehetek valamit magamért, azaz másokért nyűglődés nélkül, mérhetetlen öröm társaságában. Szeretem a friss ostoros rétest, a cappuchinó tetején a fahéjat. A lányom kiskezét fogni.

Szeretem: az életet.

Szeretném, ha idén jobban figyelnék, elfelejtve a közönyt, türelmesebben várnék, többet tanulnék, szélesebben mosolyognék, nagyobbat bíznék s bátrabban lépnék, hogy mindezt amit fentebb szerettem, megéljem, s amit utáltam, legyőzzem.

nagyi tanítgatta a minap Mankát az örökbecsű : "Fél tizenkettő, holnap jön a mentő!" egysorosra.

aztán próbálta kikérdezni: Fél tizenkettő, holnap jön a...itt hatásszünetet tartva nagyi várta a befejezést, ami meg is érkezett azonnal "holnap jön a.. Karácsony" :))  és tényleg!

nálunk minden este szeretet ünnepe van..

anyát szeret nagyon, apát szeret nagyon! - ölel át bennünket felváltva a kicsi lány..

ezt tegnap nagy meglepetésünke kiegészítette, gyaníthatóan a nagyi szavajárásával:

anyát szeret nagyon, anyát megzabálom! :)