Megnéztük ma is a Templom teret, a karácsonyi hangulat és a kisvonat végett, utóbbit nem láttuk, előbbit meg erősen megtépázta a látott gyerekelőadás, Nyuszi ül a hóban. Be kell valljam számomra eddig Zsurzs Kati neve egy remek magyar hangként élt, nevezetesen Poppy Meldrum, a komornyikért epekedő felsőbb osztálybeli lányként 20as évekbeli kalapban. (Csengetett mylord?), kár, hogy kishíjján egy világ dőlt össze bennem a mostani műsor láttán.  Vicces a mikulásruhába öltözött nyúl, aki minden ünnepben húsvétot lát, és egy 60-hoz közeli nő pufajkában harsányan oltogatja lefele? Húsvétkor lehet jobban elmegy, de karácsonykor nekem több mint necces volt. Egyébként hó sincs. De tényleg rosszul esett, a bántó hangsúly, ahogy null-IQ-s idiótának nézi a nyúlnak öltözött férfit. Ne tanulja meg a gyermek ezt finomnak egyáltalán nem mondható tenyérbemászó, lekezelő stílust. Szerintem. Vagy csak az én fülem volt ma érzékeny. Mindenesetre meglepett.

Aztán a topkedvenc Suhajda cukrászda is elkedvetlenített, hiába a gyereksarok, ha a kiszolgálást egy sértett gimnazistára bízták, akinek láthatóan derogált, hogy vendégek léptek az üzletbe. Így még a fenti hely is sötét volt és rideg. Egek, ez egy rossz kör volt ma.

Mintha mindig is ott állt volna, íves kapujával, téglás homlokzatával, kedves tornyával a Budaörsi Evangélikus Templom a fő út mentén. Vasárnaponként megszokott látvány a járdán beszélgetők csoportja, az istentisztelet után, ahogy a mindenki számára nyitott kapuk, és a zeneszó is, akár az éves Édenkert Fesztivál vagy egy-egy koncert alkalmából.

Pedig csak most ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a dr. Krähling János építész és gyülekezeti tag által tervezett épület. 2003. decemberében szentelték fel a templomot, s erről az eseményről megemlékezve hirdeti az igét dr. Fabinyi Tamás az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke 2013. december 22-én, vasárnap 10 órakor, amelyre mindenkit szeretettel várnak a Szabadság út 75. szám alá.

Az ünnepi meghívón két ige szerepel, melyről Endreffy Géza budaörsi evangélikus lelkészt kérdeztem, hogy miért, pont ezekre az igékre esett a választása, mit jelentenek számára a következő mondatok a 10 éves templommal kapcsolatban: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom örüljetek! (Filippi 4,4-5) és Szabadításom nem késik! (Ézsaiás 46,13)?

"Az igék választása nagyon egyszerű! Advent 4. vasárnapján ezek az igék. Az öröm vasárnapja van a várakozásban és az igehirdetési alapigéből választottam ki, ollóztam ki. A választás azért volt karakteres számomra, mert nem akarom, hogy elüssön az egyházi esztendőtől, hamár a mindenkori Advent 4. vasárnapján van az ünnepünk, templomunk szülinapja. Egyfelől azt akartam kifejezni, hogy a gyülekezet jeles ünnepe betagozódik az egyházi esztendőbe, tehát nem kimagaslik onnan. És, mert Adventben élünk mindig, legyen akár Húsvét, vagy Pünkösd. Mert várjuk vissza az Urat! Advent 4. vasárnapja pedig a hamarosan beteljesülő örömről szól, arról, hogy érkezik, de vajon fölismerem, hogy ki az és megértem, hogy miért, és hogy értem jött Jézus? És az a motívum, hogy Isten öröme az emberben teljesen független az ember pillanatnyi állapotától, mert az a megtaláltság, a békesség öröme, melyet valóban nem vehet el senki. És ebben az összefüggésben értelmezni, hogy templomot építünk addig, míg itt vagyunk, tökéletes összhang. Ennél tökéletesebb nem is lehetne. Hogy legyen lelki házunk, menedékünk..."

Egy gyülekezeti tag, Ferenc (24), így mesélt arról, hogy mit is idéz fel benne ez az évforduló, ha visszatekint a kezdetekig?

"Régóta tartozom a gyülekezethez, azóta sok minden történt mifelénk. Még a református templomban tartott evangélikus Istentiszteletekre is emlékszem, a lakótelepi meg nem épült templomra is. Ezután a Szabadság út 57-be jártam hittanórákra majd az ott tartott Istentiszteletekre és konfirmációs előkészítőkre is. Viszont a konfirmációm már az új templomban volt, mi voltunk az első ott konfirmáló csoport. Örülök, hogy a gyülekezet a templomában állandó otthonára lelt, az elmúlt 10 évben belakta, és folyamatosan alakul. Hálásak lehetünk ezért a mi Urunknak."

10 év egy épület idejében, lehet sok idő de lehet kevés is, attól függően milyen tartalommal és hogyan tölti meg a falait vagy az emberek szívét. Úgy gondolom, ez a templom sok értékes percet adott az Erős Várban bízóknak és még ezután is fog!

Azt is szeretem a lassan 21 hónapos Mankában, hogy nincs  számára lehetetlen, sem probléma netán megoldhatatlan helyzet. Mindenre van megoldása egy másodpercen belül. Példának okáért, ha észrevételezem, hogy tele van a konyhapult, így nem tud felülni rá, közli, hogy : "pakol le". Ez a feladat persze nekem szól, ő nem éri el.

Ha Anya fájlalja, hogy egyszem lánya elvette a párnáját, sebaj, "anya fekszik lepedőn". Na igen, az hagyján hogy a lepedőn fekszem, de van hogy keresztben, vagy a falnak lapulva esetleg talppal a bordáim között.

Persze léteznek Anya számára megoldhatatlan esetek, ezt is világosan felismeri, például amikor a reluxával küzdök nap mint nap, mert vagy nem megy fel vagy nem ereszkedik le, ekkor érkezik az "apa megszereli" javaslata. Na van még néhány ilyen jokerünk, pl. a kakauka ha nem csukódik be, szintén apa feladata, amit mondjuk egyáltalán nem sajnálok. Amit kicsit igen, hogy magyarázhatok bármit, megvan rá a válasza, esti (éjjeli) lefekvéskor még vagy számtalanszor bepróbálkozik a szopizással, a szokásos "anya ébred, cici cici"-vel, egy ideig kapható vagyok rá, ám úgy 1,5 óra cicivel-tarkított alváspróbálkozás után, azt mondom, hogy vége a tej elfogyott (ami igaz is, mert cseppeknél többről nemigen beszélhetünk). Hát ez nem elfogadható válasz, így érkezik a megoldás, "anya nyomó cicit". Jogos, nyomásra tényleg jön egy incifincimikrocsepp.

Leginkább jól jövünk ki a a dolgokból, ami kiborul azt "törül fel" ami elszakadt, vagy leesett, azt "kukába dobom", ami piszkos lett, mert vki leette, megoldásként ott a "mosógépbe teszem" varázsszó. A pisztáciát "bontom bontom", és ha nincs rajta a lyuk, akkor ott már csak apa segíthet: "apa kalapáccsal bont".

Hát így beszélgetünk mi és oldunk meg minden felmerülő problémát..:)

és jöjjön egy "régi" tavaszi kép bónusznak a tetejére :)

Három gyertya ég a budaörsi Templom tér koszorúján, nem is értem, hogy szaladtunk idáig az időben, pedig semmi kétség lassan beköszönt az Ünnep az otthonokba, a téren pedig már biztosan itt van Budaörs Karácsonya, már csak a pilinkéző hó hiányzik.

Egy bögre Budaörsi Ádventes feliratú illatos (és finom) forralt bor melegítő segítségével körbenéztünk a rendezvényen, illetve legelőször célirányosan a kisállat-simogatóhoz mentünk (és maradtunk is ott egy darabig). Nagyon kedvesek voltak a vastag bundájú állatok a sárga szalmán a nagy Betlehemes kép előtt, mintha tényleg ott lettünk volna abban a bizonyos istállóban, ha nem is a három királyok egyikeként, csak úgy egy csillagot követő látogatóként.

Megnéztük az igényes kézműves termékeket, vágódeszkák, szappanok, fajátékok, házi sajt és szalonna, csokicsoda bonbonok (az amúgy gyerekbarát Suhajda cukrászdából), mézek, színes-szép táskák, apró - cseprő ajándék lehetőségek. Egy kis házi parenyica sajtgurigát boldogan szorongatott Manka lányom hazáig.

Szerencsénkre pont elkezdődött a JAZZATION acapella karácsonyi műsora, az Európa legnívósabb acapella díját idén elnyerő, öt tagú formáció vidám volt, kedves és úgy énekelték a Vörösmarty térről szóló téli dalukat, hogy akaratlanul végigmosolyogtam, Manka pedig végigtáncolta. Egyszóval öröm volt hallgatni őket.

A kihagyhatatlan fajátékok a csigatekerentyűvel és a csirke-lábosbapofozóval a helyükön voltak, ahogy a vesszőkosár körhinta is. A hideg miatt sajnos nem időzhettünk tovább a vásárban, és elmenőben megláttuk a kivilágított ádventi kisvonatot tele kisgyerekkel, bepöfögni a Templom téri megállóba. Ingyenes volt egyébként, no de csak integettünk utána, majd legközelebb kipróbáljuk..

Budaörsönélünk ugyan, de néha azért nyaralunk, jelen esetben telelünk. Nem volt könnyű a választás, hogy hol, bár ha belegondolok, nehéz sem. Elsődleges cél, hogy egy 20 hónapos baba kizökkenve a szokásos környezetéből, legyen hol feltalálja magát. Tehát, gyerekmedence, medence és játszóház kombó amit kerestünk leginkább. Az is igaz ugyan, hogy a legjobb játék egy fakanál egy fedő meg mondjuk apa mosógépből kiszedett gatyája. De biztosra akartunk menni, meg néha néha jó abba a (hiú?) reménybe ringatni magunkat, hogy a kikapcsolódás szó nekünk is jelenthet vmit, mióta megszületett a Kincsünk ez kb. egy wc erejéig sem jön össze, nademajmost!

Eleve, hogy takarítani nem kell, sem főzni, ennyivel beljebb vagyunk, de a jelek szerint nem többel. Olyan babát dobott a gép, aki alapból nem képes elaludni, este nemhogy magától, de altatva sem. Első nap annyira feldobta a medence, amit imád, hogy a 40 perc helyett 2,5 órán át tipródtunk az ágyban, mire éjfél fele elaludt. Ma ugyanez a délutáni alvással, amivel ált. nincs baj, mert altatásra ez működik, ma nem. Apa elvitte autózni végső kétségbeesésünkben. (ez használt)

Ha ezt leszámítjuk, Manka tüneményes és remekül érzi magát. Délelőtti séta a Balaton kihalt strandján, zöldharkály csipegetett a fák alatt, piros kalapban. Varjúk károgtak, kócsag rúgta fel magát a nádasból. Fodrozódó víztükör és sehol senki. A szálloda kertjében a nyúlketrecekben még laknak nyuszik, bár nem értek a nyúltartáshoz, de sztem bunda ide vagy oda..hideg lehet nekik így brrr. Manka füvet adott nekik, ők meg lelkesen orrmozgattak. A játszóterezéshez túl hideg volt, így egy pici úszógumis fürcsi is belefért a délelőttbe.

Van bokáig érő gyerekpancsi, van nekünk lábleérős medence ahol úszógumizni és buborékokra vetődni lehet. A meleg, ám nagy jakuzzi Anya kedvence, Mankáé meg a hideg vizű mélyvíz. Apa a szaunáig is eljutott, nem baj, én úgysem szeretem annyira :)

A vacsi finom (kacsamáj baconben, grill tarja, gombás hús, rumosmeggyes palacsinta csokiszósszal, levesek és a felét se soroltam), bőséges, ahogy a reggeli is, mindent megkóstolok, plusz 2-3 kg-t borítékolnék, sebaj, télen ez csak melegít ;) ha nagyon akarom ledolgozhatom, van itt konditerem is, de nem nagyon akarom..

Egyedül a személyzet olyan furcsa nekem (kiéve a takarító lányt és egy mosolygós pincérlányt, ők ketten kedvesek, lelkesek és vidámak voltak, tényleg), mintha vmi nem stimmelne. Gépies, őszintétlen kimérten udvarias egy grammal sem több a hangulat. Vagy csak ez is egy munka (nyáron is pont ez volt a benyomásunk, nem évszakfüggő a savanyúság). Egyébként ezt leszámítva nagyon jó itt, a szőnyeg puha, a platán és a lila szín elegánsan harmonizál a szobában, kis erkélyéről jól látni a kivilágított Betlehemet a mindig égő tűzzel.

Najó, elmenőben kedvesek voltak mindannyian még a végén, ami jól esett..

A játszóházban van trambulin, csúszda, két házikó (apa, anya is belefért összekuporodva), kismotorok, játékok, este 9-ig nyitva, Mankát alig lehet innen elvontatni. Az asztalon Felni magazin meg néhány bulvárlap, félszemmel láttam tóthgabi felcsúszott miniruháját, meg h Gregor Bernadett szerelmes. Hátkéremszépen nem áll meg a világ folyása attól még, hogy a hétköznapokon nem engedem be a celebeket az ablakon, de egyszer nyaralunk az életben, ez is jöhet, sőt, hozzá tartozik! :)

Gyenesdiáson, egy télen is szép településen vagyunk egyébként, Hotel Katalin pedig a pihenőnk helyszíne. Délután a községháza előtt advent alkalmából sült gesztenyével és forralt borral, kirakodóvásárral várják a családokat, felfedeztük, ha már a hétvégi budaörsi eseményekről elmaradtunk. Emlékbe vettünk a hangulatos ünnepségen, míg a gyerekkórus hallelúját énekelt, egy gyenesdiási forralt boros bögrét (500 Ft-nak megfelelő tallérért). Ekkor még nem sejtettük, hogy hazafele menet beszerzünk egy budaörsi adventes testvér-bögrét (750 Ft) :)

A gumicsizmákat fényesre pucoltuk, ablakba kiraktuk és várakoztunk, várakozás közben pedig útnak indultunk. De a legjobban mi lepődtünk meg, mikor az ajtón kilépve a babakocsiban találtunk egy kis csomagot! Manka is meglepődött olyannyira, hogy hozzá sem mert nyúlni. Mondjuk gyanús is lehet, azt ígérjük neki, hogy a csizmába teszi a Mikulás az ajándékot, ha meglátja az ablakba kikészítve, erre a sötét lépcsőházba jön, sehol egy cipő, csak úgy alanatúr a babakocsiban? Nakéremszépen, még mi sem tudjuk melyik szomszéd volt ilyen kedves..de azért jól esett.

Manka aztán az igazi Mikulást a Zenemanó ünnepségen is érdekesen kezeli, azaz nem kezeli, hanem transzba esve úgy tesz mintha ott sem lenne. Najó, talán egyszer ránézett. Mondjuk az ördögöknél is ez volt a helyzet az Auchanban, szaloncukrot osztogattak, de csak a harmadik körre vette át a a cukrot, de azt is véletlenül. Még szerencse h apa és anya azért ilyenkor segít elvenni...

A Zenemanó, amit a közeli IX. kerületi Jump and slide játszóházban tart a Cotton Club Singers énekesnője, Bartus Patrícia, még mindig zseniálisan jó, igazi koncertélmény a Hull a pelyhes közben!

Mivel Manka szókincsében napok óta szerepelt a Joulopukki, (érthetetlen módon az ágymatrac alá helyezte a jóöreg Joloupukkit) odakanyarodtunk a kika mellé, épp elkaptuk a hangulatosnak egyáltalán nem mondható rendezvény végét. Az egy ideje fagyoskodó ám tényleg autentikusnak tűnő, kedves mikulás integetett és barkaszba szállt. A műsorvezető meg vmilyen akármilyen showba illően hangoskodott. Nem tudom, a gyerekeket ez nem foglalja le, a normálisabb szülőket meg veszettül idegesíti, tehát létjogosultságát nem találom. Jó hogy lemaradtunk róla.

Így elmentünk a csokis Mikulásrendezvényre is (konkrétan a budaörsi Régészeti Múzeumba), ahol végre nyugiban kézműveskedhettünk, karácsonyi zenére. Kerámia figurákat festettek a drágaságaim, Apa és Lánya. Gyönyörű lett, és már tudom mi lesz a következő beszerzendő ajándék: egy vízfesék-készlet. Volt mini vattacukorkészítő  gép és csokiszökőkút, kókuszgolyó garmadával és a már megszokott, tömegmentes családias hangulat sem maradt el.

Az otthon hagyott csizmákat aztán kisszékre állva vette le a Kincsem, és örült a magoknak, csokinak.
 Én meg neki..

babókának akkor kerek egész a világa, ha apa és anya megvannak és egyenlő arányban veszik körül. tehát apa keze anya keze, anyát szeret apát szeret, mondja. ez az igazságossága a mondóka mondáskor is megfigyelhető volt a napokban. velem szokta a mondókás könyvet olvasni, most viszont apával mondták az apa cuka rejtélyes versikéjét. Azaz apa mesélte Manka próbált segíteni, méghozzá egy "anya luka" verzióval!! :))) csak h meglegyen az egyensúly..

Kedd este volt a Kék harisnya és bársonycipő című kiállítás megnyitója a budaörsi Heimatmuseumban. Az új időszaki kiállítás és egyben a múzeum megtekintése nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek számára is értékes kikapcsolódás, szórakozás és nem utolsósorban tanulás, azaz benyomások szerzése egy korról egy nemzetiség szokásairól, öltözködéséről.

Egy berendezett tiszta szobán és konyhán át vezetett az út a jövő szeptemberig látható - kék harisnyás, bársonycipős, népviseletbe öltözött bábukig ill. jelen esetben igazi sváb ruhás nénikig.

Családostul néztük meg a kiállítást, gyanútlan belecsöppentünk egy időgépbe, ami nem repített vissza olyan nagyon messzire, csak a 19-20. századokba, de ha jól belegondolok ez a kislányom és a most felnövő gyermekek számára végtelen nagy idő. S talán ma már elképzelhetetlen is egy olyan világ ahol nincs mobiltelefon, számítógép, TV, se lego. Őszintén szólva, csak az utóbbit sajnálnám elveszíteni.

Természetesen mi már a szobában leragadtunk, a házi oltár előtt, ahol ünnepélyesen álltak a színes szobrok, gyertyák. Utána az egész modernnek ható bölcső s a pólyába kötözött baba volt az érdekes Manka lányom számára. A konyhában eltöprengtünk a tisztálkodó sarkot látva azon, hogy mi lenne, ha ezentúl az esti fürdetés lavórban történne. (nem kétlem, hogy ezt is élvezné). A bilinek kivágott kisszék és a gyerek szék egyenesen zseniális volt (majdnem beleültünk).  Megcsodáltuk a szép babakocsit és sajnáltuk, hogy az óra nem jár, és vigyáztunk, hogy a porcelánok épek maradjanak.

Az új kiállítás még csak ezután következett, nagyon sokan voltak, de így is körbenéztünk egy kicsit, a kék harisnyák között. Utánaolvasni az érdekességeknek és részletesebben a viseletek történetének az alábbi linkeken lehet:

http://www.minalunk.hu/Budaors/hirek/9114/211/Kek_harisnya_es_barsonycipo_

http://prae.hu/prae/news.php?aid=21775

Fogunk mi még bóklászni ezekben a termekben máskor is!

Kíváncsian mentünk a városházi mikulásváró bábszínházas előadására. Sajnos, úgy tűnik elkéstünk, mert 3 perccel a kitűzött kezdés után már ment a  műsor, ráadásul telt házzal. Olyannyira, hogy be sem fértünk, azaz az előadás sajnos élvezhetetlen volt, pontosabban lát-hatatlan.

Azért próbálkoztunk, jobbra balra, körbe, még a karzatra is fel akartunk menni, mert láttuk, hogy ott figyelnek néhányan, de a biztonsági őr nem engedett fel, biztos csak a túlórázók voltak a magasban.

Kalácsot egyet láttunk egy kislány kezében, kakaóból viszont ittunk egy pohárral, olyan mogyorós, igen finom ízű volt. Repetázni nem tudtunk, mert akkor már az asztalok végén állt a sor, mint egy ingyen ebéd osztásnál.

A nagy karácsonyfa mellett oldalt nagyon aranyos hangulatos zug volt, kandallóval, fotellel manókkal, valószínű a szerencsétlen térkialakításnak volt köszönhető a tumultus vagy egyszerűen többen jöttek el, mint a hely befogadóképessége.. Talán ha  a karácsonyfa a sarokban van és a bábparaván nem szemben, hanem oldalt lett volna elhelyezve, lett volna egy egész teremnyi hely, nem csak keresztben néminemű. Hát így jártunk, viszont a korábban érkezők biztosan szerencsésebbek voltak nálunk.

Azért a manócskák kedvesek voltak de búcsút intettünk nekik 10 perc próbálkozás és reménykedés után...

Annyira jó látni, hogy a tündérbabából kislány lesz, napról napra "felnőttebb" a 20 hónapos. Ahogy beszél, rakja a szavakat egymás mellé, helyesen ragozva..éééédes. pl. manka ujja piros, puszil - mutat egy bibire puszit kérve.

a kakakuka miután beledobtuk a pelust mitagadás egy picit büdi utána, lefeküdtünk aludni egy peluscsere után, de nemsokára érkezett a bejelentés a sötétben, amitől borultunk: "apa fingott" már csak azért is vicces, mert a puki szót használjuk, de a kincsem kicsit máshogy fogalmazott. másrészt az, h összerakta a dolgot, hha büdös van, annak mi lehet az oka..szegény apa védekezhetett..pedig a kuka volt a ludas :))

az olyan ölelésektől azonnal elolvadok, amikhez azt mondja odabújva, hogy "anyát szeret" hajjjj.mielőtt nem volt gyerekem hallottam az ilyen sztorikat, de átélni teljesen más. az előzetes beharangozóknak igazuk volt, tényleg de tényleg nincs ennél jobb érzés :)