eléggé elvoltam szontyolodva a helytelenségtől. nem találtam a helyem.. a Gomb Kávézó után amúgy is nehéz lett volna bárminemű kedves színvonalat találni. nomert az a hiperszuperség csúcsa, márha babával vagy és szereted a nagyi kuckóját mesebirodalommal ötvözve underground feelingel és gombokkal meghintve. szeretettel gondolunk a zsiráfra, a kismajmokra a pecázó teknőre, a városi dzsungel derűs oázisára ahol névről ismerték Mankát. (és mi is tudtuk juli, janina, sami és yanick nevét..)

budaörsön is próbálkoztunk ám megtalálni, na nem is a mását, de legalább egy helyet ahol úgy tudunk elfogyasztani egy capuccinót és egy sütit, hogy ne öljenek szemmel a gyerekkel járó csomag miatt (fel-alá járkálás, játszás, nyugalom megzavarása) ill. legyen már gyerekbarát na.

bejártuk a cukikat, de eddig nem ítéltünk oda díjat..egyikben bent csak szűk hely van, s bár a lúdláb finom, a lépcső veszélyes. a másik hely bár belül tágas volt, vastagon ült benne a fűszag, amivel nem kábítanám mankámat.

a harmadik sötét, a negyedikről beszélni sem érdemes.

ma viszont egész véletlen találtunk vmit, egy kávéra beugrottunk a Suhajda cukrászdába s elégedetten konstatáltuk, hogy a hely ízléses, tiszta, szép, kaptunk a kávé mellé kis csokiskekszet és vizet is, sőt megkérdezték, hogy barna vagy sima cukor. egy pici szék is volt kis asztallal meg egy táska színesceruza, ekkor már kezdtem örülni. manka egy dobókockával sétálgatott és kipróbálta a habos kézmosót. bár pelenkázó nincs (mint a gomb-ban) de hatalmas a wc (mozgássérültes a női), így a gyermek is elfér anyával.

ekkor még nem sejtettük, hogy mit találunk még.. manka híven önmagához megtalálta a lépcsőt, ami mellett hál Istennek korlát vezetett fel végig, olyan amit a kis kezek is meg tudnak fogni. kénytelen voltam a tetejéről visszaszedni, de akkor megláttam az emeletet. gyereksarooook!! krétástábla, polc játékokkal, autósszőnyeg, párna a földön...legközelebb egyenesen feljövünk és sütit is kóstolunk majd. nagyon várom!

annyira eltávolodtunk az élettől, hogy már minden mű körülöttünk, a kaják, a problémáink, az előretálalt műgondolataink a médiából, mű a környezetünk és vastagon vegyszeres.
ez az oka mindennek. nem talál az ember mértéket, csak a pénzt hajszolja, úgy értem a vegyszergyártók, gyógyszergyártók, élelmiszer IPAR stb.
holott ki a fenének van szüksége adalékanyagra, E-számra, ciános vízre , való világra, felhőkarcolókra, panelházra.

elszakadtunk a földtől az értékektől és az emberek egymástól is stb.

sajnálom és féltem a lányom, vajon mennyire darálja be a mókuskerék és a foncsorozott hazug valóság?

marad e neki tiszta víz, zöld fű és valódi lélek?

felhúztam magam, na :)

2 nappal később újrapróbálkoztunk a budakeszi vadasparkkal és sikerrel jártunk. Dugó azért volt egy szakaszon, mert a budakeszi lámpák úgy vannak hangolva, hogy a jóérzésű embereknél is kiverik a biztosítékot.

de hétközben, délelőtt napos őszi pénteken vadasparkba menni a legjobb dolog ami az utóbbi időben történhetett.
 már az elején kellemesen meglepődtünk, egyrészt hogy a bejárathoz legközelebb lévő parkolóban volt hely, azaz kvázi üres volt és hiába kerestük, hogy hol kell fizetni nem találtuk, pedig minden tábla azt jelezte az idevezető úton, hogy ez a fizetős parkoló, ha 1 km-el arrébb parkolsz az ingyenes (ám kisgyerekkel esélytelen ekkora táv átvészelése). a pénztárnál rá is kérdeztünk, hogy mi a helyzet evvel a fizetéssel (300 ft amúgy)? jaaa, csak hétvégén fizetős, most ingyenes :)

osztán a következő pozitívum, hogy a terep-babakocsi bérlés is csak "idézőjeles bérlés", mert csak elviszel egyet és kész. (megkérdeztem, tényleg nem kellett fizetni) azt már nem tudom hétvégén kell-e :)

galoppoztunk fel (apának most is izomláza van) az emelkedőn a kisállatsimogatóhoz, ami csak délig van nyitva, nade mankának az a főattrakció! muflon és őz volt amit simogattunk, ill megvesztegettük őket, hogy hagyják, mert akinél ott zörög a papírzacskó, azokat körbeveszik az állatok, akinél nincs, az csak akarhat simogatni, szóval zoo csemege a varázsszó 200 Ft-ért.

csatlakoztunk néha egy iskolás csoporthoz, mert nekik járt idegenvezető bácsi (srác), így vmi visszatért a biológiaórákból, ill. megtudtuk, hogy a "sündisznó olyan hülye mint a kő". ennek örömére este a "Mese a hűséges sünöcskéről" -t olvastuk, ahol egy okos sün megmenti a kígyótól emberünk életét -  merthát ne maradjon a  gyerek abban a tudatban, hogy a sünnek úgymond csekélyek az értelmi képességei.. :)

Manka csak nézett egyébként, nagy szemekkel végig, még a simogatónál is, egyedül 2 állatnál oldódott fel és visítva kacagott. egyik a fekete holló volt..

a másik a nyest. ( vagy nyuszt.) ki is volt írva a táblára, a mellényük színében van különbség, fehér ill sárga.

mackó, farkas,róka, szarvas, mókus, vaddisznó, sas..minden volt. és láthatóak is voltak, közelről! emlékeimben úgy élt a vadaspark, hogy meredek és sehol egy állat.

ennek örömére a kijáratnál megvásároltuk a fényképet, amit készítettek rólunk még bejövetkor, bár 990,- Ft volt, de állatok futnak körbe a képen. a bagoly is. ahogy manka rögvest vidáman felfedezte. és megtudtam, hogy sokan nem engedik magukat lefényképezni (bár egyáltalán nem kötelező a vásárlás utána) node kérem az inkognitó (!) miatt nem, hiszen nemcsak a gyerekesek hanem az (illegális) szerelmesek paradicsoma is ez a hely.

a baba mama szobába búcsúzóul bekukkantottam, ötöst adva rá. (mikró, fotel, pelenkázó)

a kinti étterem viszont nem átlagembernek épült, bár szépen berendezett de sötét, az árak pedig a megfizethetetlen kategória. így hármunkra jutott egy desszert, ami finom volt, mákospalacsinta extrán, plusz egy bébiétel - melegítése.

tavasszal is megyünk! (mármint a parkba :) )

ünnepi szabadnap, október 23...nyár óta tervezett és halogatott programunk ideje eljött, irány a budakeszi vadaspark vadjai, de leginkább a kisállat-simogató rész. budakeszin már kezdtünk gyanakodni..aztán az utolsó pár kilométeren világossá vált, hogy a világ, de legalábbis a kistérség összes gyerekese és szerelmespárja szintén úgy gondolta, hogy állatokkal ünnepel..

a legutolsó 1 km-nél feladtuk és visszafordultunk. amit jól tettünk, mert később egy párocska kérdezte, hogy mi is úgy jártunk- e mint ők? azazhogy hogy? hát eljutottak a kapuig, majd rendőr fordította vissza őket.. hát majdnem.

node, így felfedezhettük az utóbbi idők legszimpatikusabb cukrászdáját és egy tökéletes éttermet. (mindkettőt már odafele - araszoláskor kiszúrtuk).

A cuki a Grafl nevet viseli, gondolom sváb tulajdonosú: http://cukraszda.grafl.hu/ s bár a honlapja finoman szólva sem adja vissza a hangulatot, de ez most nem is érdekes. 1983 óta üzemel, ezt kiolvastam belőle. a lényeg, hogy nagyon tüchtig, a sütik szépek, a kapucsínó finom, sőt hókiflit is adtak hozzá, a kávéhoz is, ráadásul mindkettőhöz vizecskét, tökéletes méretű és alakú pohárban. szerintünk így korrekt, de elég rég futottunk bele ilyen figyelmes kiszolgálásba. manka tündérré változva hol a kavicsokat rakosgatta, hol a padon napozott és kipróbált két széket is. a nap csak sütött  a kis kertrész farönkökkel és sövénnyel volt elválasztva megfelelő távolságban (anyukaszemmel) az úttól, szóval idilli.

utána átsétáltunk a Spájz, kolbászház nevű étteremhez, bár a honlap itt is hibádzik, egyik böngészővel sem volt használható teljesen: http://www.budakeszispajz.hu/#!r/mainPage , de nem ezért szerettünk bele...hangulatos hely tetőtől - talpig. Mankának a mosdóban a habos kézmosó tetszett a legjobban, kétszer is vissza kellett ezért menni az egyébként szép, tiszta helységbe. (a fiú részleg viszont állítólag kisebb a kelleténél, hacsak nem akar vki a dolga közben lábszárilag a másikhoz simulni..apa nem annyira). no váltsunk témát, az ételekre :)

az étlap böngészésekor egymásra néztünk, és egyszerre sóhajtottunk fel, hogy: mi a ..?? annyira jól hangzottak a leírások, különlegesen, finoman és nem csalódtunk, életem legjobb és legszebben tálalt (átlátszó csuporfélében) borsókrémlevesét ettem. (kecskesajtos, magos, borsócsírás-olyan ízű volt mint a friss nyers borsószemnek, mily meglepő, de engem meglepett :) ) még borajánlat is szerepelt minden ételhez a gyengébbek kedvéért, s bár mi azok vagyunk, nem kóstolhattunk sajnos a vezetés miatt. a főfogás leírását bekopiztam volna, de error miatt elmarad, viszont ajánlom, hogy menjen el mostazonnalmindenki és kóstolja meg vmelyiket :)

pár napja eljutottunk az öntudat olyan fokára, hogy immáron nevén nevezi magát. majmeggzabálom!

nomeg az se semmi, hogy esküszöm az R betűt is tudja mondani. néha. azaz a "kérem" gyönyörűen és tisztán cseng, elejétől a végéig. erről jut eszembe, a "gyönyörű"-t is mondja. s akkor hasaltam nagyot, amikor a ki a gyönyörű, ki a szép? kérdésemre büszkén kivágta, hogy: Manka!

kipróbáltuk a bilit, bár a WC már bevált volt nagyjából reggelente : futáááás van kákázni.

a bili délutáni játék-pisi. de működik. igaz, alig lehet elvenni tőle. kimosom és vagy még fél óráig az a játék h percenként ráül :) de ez még kísérleti stádium, azt hallottam sok okostól, hogy nyáron könnyebb szobatisztálkodni, és ezt most el is fogadom, meg egyébként is 18-19 hónaposan ráérünk még ezt komolyan venni.

ami aggasztó volt az a 18 hós oltás után, hogy az egész háta pocakja szinte egybefüggő piros pöttyös lett és még mindig az. de nem találtam az interneten hasonló mellékhatást erre az oltásra, csak a 15 hósra, de azt is 10 napra rá saccolták, s nem másnapra. még 2 napot adok neki, aztán ismét doki..remélem elmúlik magától. vki? vki hasonló cipőben? gondolom nincs :)

..a beszédben! annyira zabálnivaló, ahogy egyre több szót használ, h ihajj!!

- repülő repülő aka aka (akaszd fel) köt (kötéllel) ...pihentagyú anyuka felakasztja a plafonra a repülőt majd ráköt egy madzagot, hogy a fotelból ülve is megfeleljen a lökö lök (lökjed) kérésnek. :)

ha este lefekszem, jön az: "emel emelj cici cici":  azaz anya emeld fel a fejed és üljél fel, mert szopizni akarok :)

kiegészült az apa keze anya keze (hogy alváskor fogjuk meg egymás kezét a mellkasán) az emel emel-lel, azaz emeljük is fel, de el ne engedjük. gondolom nehéz volt rajta, de így, kis hídként felette ívelő anya keze apa keze alatt biztos jólesőbb a szundi. mondjuk eddig még nem jutottunk el..az még jóval odébb van, pár  - beraklak a kiságyadba - fenyegetésen túl. ami kezdi elveszteni a foganatját, hiszen legutóbb egy beváltott ígéret után egyszerűen csak kisétált és visszamászott a nagy ágyba.

- galamb galamb (az első szavai közt volt) ma is próbáltunk fogni néhányat, de a szokásos eredménnyel.

ma megint felkerestük a dokinénit. de ma sem kaptuk meg a 18 hónapos oltást, a nátha most is megvédte. ennek ellenére most is, és a múltkor is, már az ajtón belépve jött a síró. keservesen. anyába kapaszkodva, félarcom bekapva.

régebben nem volt ilyen, szerintem az utolsó 2 oltási merényletet megsínylette, és nem felejti. úgy sajnáltam, főleg, hogy legközelebb nem lesz kegyelem. mire megbarátkozik az új dokinénivel, addigra sunyin jön a szúrás és én érzem magam ganajnak, hogy hagyom "bántani" sőt összejátszom a főgonosszal. (egyébként kedves a néni, még én is hozzá jártam anno)

azért kaptunk egy kutyás matricát. nomeg mikor kiderült, h nem is fáj semmi, elmúlt a bánat.

nem tudom ki hogy van vele, de a dátha elég utálatos dolog. szerintem az orrszívó is. nos, Manka szerint az utóbbi korántsem. pedig kipróbáltam a tengervizes orrsprayt és az orrszívást is, és egyáltalán nem kellemes, ok, nem fáj, de mégiscsak bizarr.

Manka már dugja bele a porszívóba a cső megfelelő részét, elhelyezkedik, a sprére jön a kötelező hősies fintor, viszont utána: - kapcsold - sürget a porszívó bekapcsolója felé mutatva. közelharc, hogy melyikünk kezdje, ha kiszívtam neki és kész, átadom a terepet, had "játsszon"..és szakszerűen folytatja a műveletet.

abbahagyni nagyon nehéz..jön utána a síró rendesen, hiába terelek.

mert orrot szívni jó!? :) legalábbis másfél évesen.

- oda oda!

- a libikókára?oda üljek?

- üljél

kis combizomgyakorlat, megpihenek, de jön a kérés:

- még

aztán mutatja a cipőjét:

- miért mutatod?

- homok

és tényleg csurig ment homokkal, kiszórtam belőle, ez volt a baj.

lapát lapát alma  - ezek voltak a homokozóban.

láb lép lába lába- ezt zsünnyögve mászik fel a mászókán

csúszda - v vmi ehhez hasonló hangsor a csúszdázásra

és a kedvenc-  dobáááááás dobás!!! labda.

ez a második nap, amikor biztos vagyok benne, hogy budaörsön vmi VAN. vagy épphogy NINCS. olyan, mintha kikerült volna a világ körforgásából és a nirvána átlényegült, egyenesen a játszótérre. ragyog a nap, vénasszonyok nyara. kristálytiszta levegő. néha áll, néha fúj. néha a vonatot hallom, többször a repülőt, mégis fogni lehet a CSÖNDet, a nyugalmat. ok, rajtunk kívül ált. nincs más gyerek a játszón, hogy megzavarja a misztikus állóképet. de ilyenkor nem is értem, hogy létezhet olyan szó h probléma, vagy egyáltalán bármilyen szó. a tökéletesség állapota. ajánlom mindenkinek délben, kipróbálásra.