Van már ádventi koszorúd? - kérdezgette tőlem egész héten a Család. A válaszom kitartóan nemleges volt, bár a napokban majdnem elcsábított a fő út menti virágbolt tökéletes és ízléses portékája. De ekkor már tudtam, hogy a budaörsi Régészeti Múzeum Családi Játszóházában, szombaton koszorúkészítő foglalkozás várja a gyermekeket és mi nem maradhatunk ki a közös élményből. Nem is maradtunk. Ez lett a kislányom Első Saját koszorú készítési Napja és ismerkedése az ádventi készülődéssel.

Az ingyenes rendezvényen szívélyesen fogadtak minket, a múzeum rész is nyitva volt, hogyha megfáradnánk a kézműveskedésben, körül tudjunk nézni a tárlaton ( ahol elárulom, legalább két csontváz is fekszik! ). Kaptunk 4 mécsest és egy koszorú - alapot az ajtóban, a többi már csak rajtunk múlt. Az asztalokon zöld ágak, tuja, fenyő, borostyán, bogyók és dió, gesztenye, tobozok. Utóbbiak ezüst változatban is. Volt csilibili csillag, girland dekorációs elemnek és néhány harcra kész ragasztópisztoly. Az asztalok körül gyerekek (és felnőttek) dolgoztak elmélyülten, együtt.

Miután Manka gondosan elhelyezte a gesztenyéit a mécsesekben, inkább elindult játszani a kikészített karácsonyi fa-játékokkal. Nem róható fel neki, hiszen valójában kicsi még ehhez a 20 hónapjával, viszont Apa remekül tudott drótot tekerni, Anya pedig leveleket ragasztó-pisztolyozni. Tehát mindenkinek megvolt az öröme és meg is lett az eredmény, elkészült az ádventi koszorú, nem olyan tökéletes, mint a virágbolti, de a miénk! Köszönjük a Régészeti Múzeumnak a lehetőséget!

Másnap folytatódott a koszorú története, amikor az első mécsest meggyújtottuk a gyermekszobában (gondosan ügyelve a gyúlékony plüssállatok megfelelő távolságára) és énekeltünk, meséltünk az eljövendő ünnepről, amire várakozunk, az "adventus Domini-re, az Úr eljövetelére. Meséltünk a fényes karácsonyfáról és az örömről. Ám a várakozást is tanulni kell, mert amikor ott tartottunk, hogy: ..és amikor már mind a négy gyertya ég, akkor  nemsokára jön az angyalka és a karácsonyfa.., kislányom rögvest mind a négy gyertya azonnali és haladéktalan meggyújtására ösztökélt. De ez még várat magára..

Addig is, vasárnap (december 8-án ) ismét ellátogatunk a Múzeumba,  a Mikulás Ünnepségre, ahol lesz még csokiöntés, ügyességi játékok és ajándék készítés. Mindenkit várnak szeretettel!

Számos budaörsi Mikulás-rendezvény várja a gyerekeket idén is, már csak az a nehéz kérdés, melyik Télapó tegye tele ajándékkal gyermekünk csizmáját? Lássuk a lehetőségeket:

A könyvtári Mikulás?

2013. november 30-án, szombaton, 15 :00-tól Gr. Bercsényi Zsuzsa Városi könyvtárban ( Károly király u 20. ) Mikulás napi bábműsorral - Gyurka, Zuzska és a Zsugori Gazda címmel -  várják a gyerekeket, ahol eljön a Mikulás, apró meglepetéssel.

A városi Mikulás?

2013. december 6-án, pénteken, délután 5 órától, a Jókai Mór Művelődési Központban (Szabadság út 26.) bábos-zenés interaktív Mikulás Ünnepség lesz, remek Mikulás csalogató mesejátékkal.

A múzeumi Mikulás?

December 8-án, vasárnap, 10 - 13 óra között, a Városi Régészeti Múzeumban (Károly Király u. 2. ) manók és krampuszok szórakoztatják a gyerekeket, ahol lesz még csokiöntés, ügyességi játékok, ajándék készítés és persze a Mikulás is ide látogat.

A finn Mikulás?

December 8-án Joulupukki az igazi Mikulás érkezik Budaörsre, egyenesen Korvatunturiról, kár lenne kihagyni. A nagy kérdés csak az, hogy hol fog landolni a rénszarvas szánja? Figyeljük az Intersport áruház előtt, a Kika mellett (Kinizsi utca 5/A) 10:15- 11:30 között!

Ezen kívül a gyerekek otthonába is egészen biztosan megérkezik majd a Mikulás, sőt az óvodába, iskolába és céges rendezvényekre is, és gyanítható, az áruházakat sem kerüli el a Télapódömping.  Gyermekkorunkban nem is láttuk az öreg apót, mert reggelre tele tette a gondosan kipucolt és odakészített csizmákat, de sosem mutatkozott. Úgy, mint a legenda szerinti Szent Miklós püspök, aki az éj leple alatt munkálkodott. Az óvodában már megilletődve énekeltünk neki, nem tudtuk virgácsot vagy ajándékot kapunk-e. Az iskolában pedig kilógott a lóláb, amikor a Mikulás cipője általában pont olyan volt, mint a tantestület egyetlen férfi tagjának a lábbelije, de azért így is minden évben nagyon vártuk a Nagyszakállút!

A budaörsi kedves programok közül öröm lesz kiválasztani, hogy melyikre menjünk, de akár kezdhetjük evvel:

2013. december 5-én, csütörtökön, 17:00-kor a Városházán az Ádventi Program sorozat keretében közös Mikulás várás lesz Manókkal, kakaóval, kaláccsal, s bár a Mikulás nem érkezik meg, viszont Bartha Tóni bábszínháza igen. Utána 19:00 órától Váczi Eszter & Quartet koncert lesz, amire érdemes ottmaradni a jazz kedvelő felnőtteknek.

Amióta kisbabám van (aki már nem is olyan kicsi, a 19 hónapjával) nagyon gyorsan repül az idő. A napok észrevétlen illannak el, és alig eszmélünk, már az ajtónkon kopogtat a Karácsony. Tavaly például egészen biztosan eltűnt valahol az ádventi készülődés ideje! Nálunk a pelenka-etetés-altatás bermuda háromszöge, és néhány bónusz nehézség, maradéktalanul elnyelték, koszorústól, gyertyástul. Nem tudom, más anyuka hogy van ezzel? Pedig ezekre az együtt - készülődésekre, ünnepvárásra nagy szükségünk van, gyermeknek, felnőttnek egyaránt.

De idén máshogy lesz, megfogadtam! Ráadásul a csöppség kisgyerekké cseperedett, aki hatalmas lelkesedéssel segít a készülődésben, és az első borús, esős - ma  nem  megyünk  sétálni időjárást - kihasználva, elkészült az első karácsonyváró ajtódíszünk!

Szükséges hozzá:

• 4 fajta filc anyag (világoszöld, sötétzöld, piros, kevés barna)
• tű, olló
• hímzőfonal (én pirosat használtam)
• gyöngyök (piros, zöld, de ha nincs az se nagy baj)
• szalag
• töltőanyag

Elkészítése:

A sötétzöld filcre rárajzoljuk a kedvünkre való méretű karikát, majd kivágjuk. (körző híján, én egy bögrét rajzoltam körül és egy kerek tálat), majd pelenkaöltéssel körbevarrjuk. A belső kör összevarrása előtt következik a tömőanyag elhelyezése, majd jön az összevarrás. A koszorú teste kész.

Két magyal levél formájú darabot a világoszöld filcből kivágunk, és bogyónak 6 db piros korongocskát, amit a levélre, majd együtt a koszorútestre varrunk.  1-1 bogyóra világoszöld korongot is tettem 1-1 piros gyönggyel. De ezt bátran lehet variálni, több gyönggyel, vagy akár anélkül is hagyhatjuk.

Egy hímzőfonalat hozzáöltünk a koszorúhoz, egy világoszöld filcből kivágott levelet átszúrunk és ráhurkolunk, hogy kb. a koszorú közepére essen. Ugyanerre a hímzőfonálra felfűzünk még tetszőleges számú levelet a végére pedig gyöngyöket fűzünk. Akasztóját masnival díszíthetjük.

Manka lányom ezalatt szintén készítette a saját karácsonyi díszét. A koszorúnk közepéről kivágott kerek, zöld anyag tökéletes volt erre a célra. A budaörsi Templom téri hobby-boltban 70 Ft-ért kis filc-szarvast vettünk, amit ide-oda rakosgathatott az anyagon, nagy örömmel. Kivágtam neki előre egy hóember darabjait, kalapját, orrát és hópehely-pöttyöket, ezekkel játszott, majd együtt felragasztgattuk.

Közben valahogy eltűnt egy gombolyag (később a mosásból került elő, félig letekeredve) valamint egyértelművé vált, hogy legközelebbre veszünk gyerekollót, anélkül felesleges belekezdeni bármibe, mert kis Manka-szarkám mágneses vonzást érez a szépen csillogó, ám felnőtteknek való tárgy iránt.

Legközelebb igazi koszorút készítünk, mégpedig a budaörsi Városi Régészeti Múzeum ( Károly király u. 2.) Családi Játszóházán, november 30-án., szombaton 10-13 óra között!

Már nagyon várjuk!

mostanság sem könnyűek az elalvásaink..főleg, hogy egyre jobban tudja szóban is kifejezni magát a kincsembabám. a mosolyokat is úgy kell visszafognom, mert legyen bármilyen bosszantó, hogy már 10-20-30-40 perce próbálunk feküdni és elaludni - sikertelenül - valójában nem lehet rá haragudni amikor közli, hogy ő "ébred, ébred" vagy "anya emel emel, cici" vagy ha mondom, hogy szundikáljál a válasz az, hogy "cici után".

de tegnap már az altatódalokkal is baj történt :) történetesen a minden esti, szokásos altatódalt énekeltem:

Szép csillagos az Ég
Elcsendesült a rét
Ezüstös fényét hinti ránk a holdsugár.
Már fújdogál a szél
Egy tücsök hangja kél
Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.

kellett nekem ahhoz a részhez érni, ahol elszunnyad a kismadár!! húú de borzasztóan érintette Mankát, hüppögve azt kiáltotta, hogy : "repül repül" innentől csak repülre átköltve lehetett énekelni, nem szunnyadhatott el a kismadár! :)

ha másikkal próbálkoztam:

Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Füles mára.
Bújjatok ti is be hamar a jó puha ágyba!

az sem volt jó, amint Füles az ágyba bújt jött a nyöszörgés..:)

Sváb bál volt szombaton Budaörsön! Minden évben megrendezésre kerül, a hagyományos német nemzetiségi táncmulatság, aminek régen a Jókai Mór Művelődési Központ adott otthont, de mióta elkészült az új, 1. sz. Általános Iskola, az ottani aulában harsan fel a sramli és pörögnek a népviseleti szoknyák.

Kislányom számára viszont ez volt az első bálozás ideje, mert nem lehet elég korán kezdeni sem a hagyományok őrzését, sem a táncolást. Utóbbit meg is kezdte azonnal, a bejárathoz közeli ruhatárban alig tettük le a kabátokat máris mozgott a zenére. Ahogy próbáltunk körülnézni, Wittinghoff Tamás Polgármester Urat és számos önkormányzati képviselőt fedeztünk fel a kerek asztalok körül, valamint báli öltözetes, nyakkendős, fehér inges férfiakat, csinos hölgyeket. Volt bokáig érő borvörös estélyi, volt színes virágos ruha, kis piros és kis fekete is.

Gyorsan köszöntünk a 70 év felettiek asztalának, hiszen dédiék is ott ültek az idős sváb korosztály körében, ahol  fel- felhangzott a "régi nyelv" (iskolás némettel hiába is füleltem volna, szép és sajnos érthetetlen nekem, akár a kínai)

Papa megtáncoltatta a dédunokáját, lányát és az unokáját is a rend kedvéért, ahogy dukál :) , utána pedig megnéztük az iskola saját gyerek tánccsoportjának az előadását. Mankát alig lehetett visszafogni, hogy ne csatlakozzon rögvest ő is. Sajnos  Wunderkäfer tánccsapat bevonulásán babám is részt vett, nem figyeltem rá eléggé, úgy kellett kihalásznom a suhogó trachten öltözetes párok közül. Egyébként láttuk már a "Csodabogarakat" (ha jól fordítom a Wunder-Käfert) ) a legutóbbi Művházas előadásukon, de ott nagyon hiányzott az élő zene mellőlük, most viszont igazán jó volt hallgatni és látni is a műsort. A Friedrich zenekar "fújta" nekik a  talpalávalót egyébként. Ezen kívűl a Lyra dalkört is hallhattuk énekelni, ahogy a Vidám Fiúk zenekart is, rézfúvósai és harmonikásai kíséretével.

Manka imádta. Az egész bált, úgy ahogy van, rohangált kimelegedett, bár anya kicsit didergett az ajtó melletti oldalon, de vígaszdíjul vettünk pár elmaradhatatlan tombolát. Reménykedtünk a fúrófejkészletben (főleg apa), színházjegyekben (anya), vagy  egy szép ajándékcsomagban. 

Vacsorás jegyünkkel (4000 Ft) az ebédlő részen családilag elfogyasztottuk amit előre kiválasztottunk. Szívből sajnáltuk, hogy nem igazi sváb ínyencségek kerülnek az asztalra, de kivetni valót nem találtunk a rántott húsban, töltött csirkében sem, sőt volt vegetáriánus menü is. Volt borjúpörkölt vagy sertés? Bárhogyan is, nagyon ízletes és bőséges volt.

Felhívták a figyelmünket, a karzaton helyet kapó német nemzetiségi kiállításra, amit meg is csodáltunk, Manka lányomnak a baba, a régi mérleg és daráló tetszett a legjobban. Nekem még a kilátás is, ami fentről nyílt a táncolókra.

Annak is nagyon örültem, hogy eljött több "utánpótlás", azaz kisgyerekek Manka korosztályából. Azonnal feltalálták magukat és új kis barátnőjével együtt táncoltak a forgatagban. Ahogy mindenki más is, nem volt üresjárat. Aki itt volt, mindenki ropta és jól érezte magát!

2013. november 16., szombat

Éhesek voltunk. Amikor is a kocsi ablakából észrevettünk vmi hívogatót családilag, a Fő utcán. (ok, utánanéztem, helyrajzilag a Budapesti út 108. sz. alatt) Konkrétabban a Da Caterina Étterem és Pizzéria csinos kis épületét fedeztük fel. Úú bemenjünk ne menjünk? A szokásos mérlegelés - mi van otthon, mennyi idő alatt készül el, ki milyen éhes, nincs még fürcsiidő, van nálunk elég pénz? - sorozata lepergett és 3000 Ft-al a zsebünkben jól döntöttünk. Azaz beléptünk a kis elvarázsolt doboz olasz pizzériába.

Lent pult, fent pedig a tökéletes hangulatos randevúhelyszín :) Azért örömmel nyugtáztam, hogy van 1 db etetőszék is, bár Manka ilyenbe már nem lenne el egy percet sem. Ellenben egész jól tűrte a várakozást, amit gondosan felmértünk előtte, 15 percet mondtak egy pizzára és tényleg annyi volt. A széken kívül gyerekbarát volt a - gondolom eredetileg nem annak szánt  - dekoráció: egy nagy tál dugó. Ezt kitűnően lehetett egyenként beledobálni egy szintén berendezési dísztárgyként funkcionáló - oldalán lukas - ikeás dobozba. (üres volt, úgyis :) ). Aztán a lépcsők veszélyzónájától kellett eltéríteni Mankát, amit a pizzakóstolással sikerült is elérni!

A pizza vékonytésztás és isteni finom volt, a mosdó gyerekestül is nagy volt és szép. Virágos balkon kilépő romantikus, a festések a falon és a tégla belsők ízlésesek voltak. Azt nem tudom, milyen az eredeti olasz átlagos étterem, de ennek a falán függött egy lapTV sportközvetítéssel, ami gondolom a férfi vendégek örömére szolgál. Mivel hangja nem volt, ráadásul háttal ülve - nem volt vele baj. Nem úgy az egyetlen szépséghibával, végig vmi büntető olasznyelvű pop muzsika nyomta el a levegőt.

Viszont feltűnt, hogy van kerthelység is, ami elég kecsegtetően hangzik majd ha jön a tavasz, kiülünk az biztos! Addig is rendelünk, (ingyenes a házhoz szállítás budaörsön) vagy szerencsét próbálunk máskor is, mert még a tésztájukra is kíváncsi vagyok.

Zimankósabb időben milyen beltéri foglalkozást találjunk egy 19 hónaposnak? Ill. valljuk be magunknak is, vastagon.

Egyértelműen a legjobb választás egy akvárium (újra)telepítése. Mankának legalábbis igazi boldogsága volt tegnap.

- nézem, nézem! felkiáltással imbolyogta körbe a vödröt, ahol a megmaradt 2 fonnyadt halacska reménykedett a jobb jövőben. Na jó, kicsit megengedtük a végén, hogy ne csak nézze, hanem megsimogassa a guppikat.

Bővült a rálátása a fizikára is amikor apa elmagyarázta, hogy milyen törvény szerint folyik egyik edényből a másikba  a víz a leszívó-csövön keresztül. Biológiából is ízelítőt kapott, amikor elmeséltük, hogy hátulra olyan növényt ültetünk ami magas lesz előre jönnek az alacsonyabbak. A legérdekesebb rész az volt amikor szűrővel Manka kiszedhette (kis segítséggel) a halacskákat és átrakta az immáron, tiszta vizű, átmosott kavicsú tartályba. Ok-ok, a víztócsákat a komód körül el kellett tüntetni aztán, de azt is "törlöm törlöm" örömmel surbálta fel.

Egész este egy széken állva, orrocskáját az üveghez nyomva állt a kincsem, s magyarázott a 2 halacskának plusz az algaevőnek. Nem is sejti, hogy ma veszünk bele még lakókat!

Budaörsön persze nem hiszem. Amennyire én láttam sehol nincsen elérhető távolságban halas. Régen, vagy 20-30 éve, volt Díszhal Madár kereskedés az egyik ház aljában, imádtam oda járni. Haleleség vásárlás közben a papagájokat, tengerimalacokat nézegetni vagy új halacskát venni. Szóval, a TESCO-ban van bolt úgy tudom, de oda gyalogosan nem sok kisgyerek zarándokolhat el. Ezt a gap-et felkarolhatná vki..vagy manapság nem tartanak már kisállatokat a panellakó gyerekek?

Szent Márton Nap - állt az internetes plakáton, ahol kiolvastam az apró betűkben, hogy lesz liba simogatás a budaörsi Régészeti Kiállítás helyszínén. Így elég spontán mód fel is kerekedtünk Mankástul, apástul, keresztapástul, és eltöltöttünk egy szép délelőttöt.

Sosem voltam a régészeti múzeumban, nem is nagyon számítottam rá, hogy leszek, de bátran ellátogathattam volna, mert a libás játékok mögött megbújt egy-két érdekes csontváz, páncél, tudomány (keresztapa nagy örömére). Persze Mankámat leginkább a liba érdekelte. Volna. Mert az sajnos nem jött, az időjárás jelentés a móka ellen játszott, habár az idő kitűnő volt, napos, szép, sajnos a játékok a szabad tér helyett a múzeumban kaptak helyet, a libus pedig lemaradt. Ez első percben elszontyolított, de leginkább engem, Manka feltalálta magát azonnal a térdig érő fa-liba játékfigurákkal.

Ízléses, szép, gazdagon terített asztalok vártak odabent. Tökmag, szotyi, tepertő, süti, libaformájú búzás kókuszos torta, újbor, óbor, must..meleg tea, forralt bor.. Kézműves dunsztosüveg-lampion-mécses készítéseztünk, Manka hiába 19 hónapos, egy komoly óvodást megszégyenítő figyelemmel kente, ragasztotta a képet az üvegre. Utána körbejártuk a Márton napi játékok "akadályversenyét" és Manka dobta a labdát, memóriázott, pörgette a kereket, kosárba rakta a tojást, nagyon jól érezte magát.

A totón megtudtuk a Márton nap történeti vonatkozásait és néhány érdekes információt e jeles nappal kapcsolatban. Szent Márton eredetileg római katona volt, aki Szombathelyen született (akkor Savaria) és libaólba bújt, amikor püspökké akarták választani. Pannonhalmát is a tiszteletére építették. A 40 napos böjt előtt ez az utolsó lakoma-nap, valamint azt is megtudtam, hogy Mars Isten madara az Avis Martis, azaz az egyszeri liba. Még böngésztem volna az ajtókra kiragasztott laminált táblácskákat, de megérkezett a Plébános Úr újbort szentelni s lassan indulnunk kellett.

Délután, ha felébred a kisleány, a lampionos felvonulásra is elmegyünk, természetesen már az új mécsesünkkel.

apa 5 napra elutazott, Manka most először került olyan helyzetbe, hogy az elválást feldolgozza.

nagyon ügyes volt végig, szinte jobb volt mint azelőtt..gondolom anya teljes figyelme ráirányult, ami azért nem rossz. neki. csak nekem dupla műszak :) mégis azért tudtam, hogy jár a kis agya és próbálja megemészteni, hogy apa nincs itthon, nem jön haza. sokszor ráncolta a kis homlokát, "apa pápulum  nem" dünnyögte. ( pápulum=pápá, csak már mi is ezt a szót használjuk), azaz apa ne menjen el. bárki jött vendégségbe, nehezen engedte útjára, hiába, lehet, hogy aki elmegy sosem jön vissza? az élet nehéz kérdései..

a telefonba is édesen ismételte, hogy apa gyere haza, hiányzol.

nagy az öröm, hogy újra idehaza a legjobb apa, de nem múlt el nyomtalanul a hiány. elmentem a szokásos varró-ülésre, ami 2,5 óra távollétet és gyerektelenséget jelent a mindennapokban. ám, ami eddig simán működött, az most bajos lett. 1,5 óra masszív bőgés, üvöltés apának, hogy anya pápulum ment.

anya kérem, anya cici, anya anya kérem...és mikor megjöttem vigaszt s magyarázatot is nyújtottam, hogy hazajöttem, semmi gond, anya elment de visszajött. minden egyes hasonló mondatomnál felnézett és a szívbemarkoló vádló válasza az volt, hogy: apa pápulum.

jogos. apa elment és nem jött vissza. végtelen 5 napig.

egy ideje állt a polcomon ez a furcsa című, ajándékba kapott könyv, idő hiányában (ami lássuk be sosincs) - olvasatlanul.

viszont Manka délutáni 40 perc, másfél óra szundikálása alatt most elővettem és kb. 3 session alatt kiolvastam, és ezúton szánom-bánom, hogy nem hamarabb. pamela druckerman írta, egy francia országban élő amerikai zsidó újságírónő angol férjjel és 3 gyerekkel. rákerestem, úgy tűnik más könyve nincs lefordítva nálunk, amit nagyon sajnálok, de igazából ebbe a "nem harap a spenót"-ba szépen összefoglalta mindazokat a hasznos és haszontalan dolgokat amit a gyermeknevelés terén elkövetünk/követhetünk.

ha igaz a gyermeknevelés francia módra, akkor a franciák zseniális szülők. legalábbis könnyebb az életük, csinosabbak és értelmes, gondolkodó gyerekeket nevelnek fel. hogy mi a  valóság nem tudom, tekintve, hogy nem sűrűn járok Francia országban. de lehet benne vmi, a leírtak alapján biztosan. mindenfajta útmutató, tanácsadó, kézikönyv helyett amik csak halálra rémisztgetik az egyszeri szülőt, ezt az egy könyvet kéne kiosztani egy kis józanság jegyében minden kismamának és slussz. mert e mentén haladva nem indulhatunk rossz úton.

altatás, etetés, nevelés kérdésében olyan világos dolgokra tanít, amiket az infódömping miatt parkolópályán hagytunk, holott lelkünk mélyén tudjuk, h vhol ott az igazság. na jó, nem áradozom tovább, tessenek elolvasni :)