Még van tejed? Nos sosem volt sok,  vagy elég, mégis  így a 21 hónap fele  a gasztronómia csúcsának tűnik a szopi és a tejecske, én meg űrből pottyantott szoptatós ufónak, és még hunyorítani sem kell hozzá. Ez meg hogy történhetett? -kérdezem magamtól. Ami történt megtörtént és mostanra egész jól bele is jöttünk :) De elmesélem az egész történetet.

A kórházban születésekor a kis kupacka szépen nyitotta a csőrét szopizást gyakorolta, bár még nem volt mit szívni. A mellettem lévő ágyban fekvő anyukához napi 3x jött a szoptatási tanácsadó, olyan tejbelövellése volt h ihajj, cumisüvegeket, aventes poharakat töltött meg tejjel egy fejésre, én se akkor se a későbbiekben semmi ilyesmit nem produkáltam, hiába kűzdöttem. Nekem alig érezhető volt ez a bizonyos tej-eljövetel, ha egyáltalán.

Aztán jött a csecsemőosztály kaputelefonjához tapadás,  - miután nagyokosan rámreccsentek h anyuka hogyhogy nem méri a gyereket minden szopi előtt és után - hogy ha 20 grammot mértem az akkor kevés ésakkormostmilegyenelfogy? Hát igen, 40 grammot kéne - jött az övönaluli paráztatás. 

Aztán a körzeti felírta a tápot, mert csaknemakart sokkal többeket szopizni a kincsem és akkor anyuka adjon tápot. Aztán jött az a hónap mikor egyáltalán nem akart szopizni. Nem is lehetett cicire tenni, akkor lett nagy barátom a fejőgép éjjel nappal próbáltam életben tartani a tejet, merthát 3 hónaposan olyannics h nem iszik anyatejet is. Megkapta üvegből a táp mellé. Persze olyan sem lééétezik, hogy egy baba ne akarjon szopni egyáltalán. Hívtam is azt a Szoptatási tanácsadót, aki a kórházban sertepertélt (és neten nagyontudományosan segít mindenkinek), este ki is szállt terepere, 1,5 órát ült a szőnyegen, de segíteni nem segített. 6000 Ft.

Eltelt a hónap, aztán vhogy megbékélt babókám a cici intézményével, de 30-50-60 grammnál nem tudott többet inni belőle, mellé még 30-50g tápot mondjuk cumisüvegből, s ezt is csak álmában fogadta el. Hosszú hónapokon át, elringatás napi 5x..mert máshogy nem ment. Egészen addig amígy úgy döntött a kis babó, hogy köszöni szépen de se ébren se álmában ő márpedig többet nem iszik, nem eszik semmit, se üvegből se sehogy, kivéve kicsi cici. A ciciben pedig maradt a mért nagyon kevéske tej. Ami épp elég volt egy előbbutóbbi kiszáradáshoz, amit megelőzendő bementünk a Kórház 1-be. (ha 3-4 napig csak napi 200grammot fogad e (7 hónaposanl összesen, vigyük be, by körzeti orvos tanácsára) (Heim Pál) Vendégszeretetüket 18 napig élveztük (nagyon nem) de se okot se eredményt nem tudtak felmutatni, csak sok sok sok negatív élményt tapasztalatot szereztünk mindannyian, amiről majd máskor mesélek. Hazamentünk, némileg visszatért az álmában etethetőség, sőt szárnyakat kapott életében nem evett ennyit 6-700g/nap 7 hónaposan kb. Aztán egy betegség, láz miatt zéróra csökkent a dolog, se cici se üveg. A 3. nap után jött Kórház 2 (SOTE I). Majd egy hét után végre megint otthon folytattuk a táplálkozási nehezítettség diagnózis alatt futó problémánkat. Nemsokára ismét Kórház 3. (SOTE II), aceton a vizeletben, kiszáradás.

Tejkő. Ami mindenhova elkísér, de senki nem tud róla mi az. Legalábbis segíteni senki nem tud. Kis apró fehér kövecskék, amik eltömik a tejcsatornát és napokig nem jön ki, ami azt eredményezi, hogy a fájdalomtól a kezem nem tudtam felemelni és a kísérletek felemésztettek minden időt, hogy kinyomingáljam. Mert makacs egy jószág. Neten olvastam egy sorstárs tűvel való kezelési módszerét, de maradtam a körömnél. Mindez mondjuk heti 3-4x előfordult.

Karácsony táján találkoztunk a tejpéppel. Higítva próbáltuk adni, hogy legyen egy kis plusz folyadék, mert ekkorra már semmi és sehogy nem fogyott el, MINDENT próbáltunk, tényleg (kanalak, fecskendők, üvegek, ízek, savlekötő stb. stb.) 9 hónaposan ott voltunk, hogy örömünnep, ha a kislányunk 500 g/nap folyadékot (tej, tejpép, víz, akármi) fogyasztott összesen. Sajnos a szilárd ételekre rá sem nézett. Figyelem eltereléssel, együttes erővel Férjel ketten nap mint nap kűzdöttünk a kiszáradás ellen és voltak jobb vagy rosszabb napok 3-400 gramm vagy 550-es. Míg ismét eljött az idő amikor a zérót közelítettük, de mivel az orvosi segítség következő foka a hasfalon keresztül a gyomorba ültetett szonda lett volna, folytattuk és reménykedtünk. Embertpróbáló ám, ha nem szívja a cumit a babó soha (mai napig nem szív) és cseppenként kell kinyomkodni az üvegből, miközben a másik fél porszívót, mütyűröket stb mutat, hogy elterelje a kisbabó figyelmét, ami ha lankadt, jött a kiköpés azonnal. Vizeletmintát adtunk le a kórházban azért, hogy mikor lesz ott megint az a fránya aceton.. de szerencsére megúsztuk és eljött a 13. hónapos kor, amikor a probléma kezdett elmúlni..s az első falatokat is lenyelte a kincsem.

Azóta is szopizunk, "kicsit cicizek" ahogy Manka mondja. Nagyevő nem lett, magától még nem nyúl a pohár vagy az étel után csak nagyon ritkán, sokszor könnybe lábad a szemem amikor visszaemlékszem a nehéz időkre amikor látom, hogy most milyen örömmel eszi a licsit vagy egy-egy falat husikát. 

Sajnos ez nagyon ritka dolog lehet, hogy egy gyerek nem eszik ha éhes, nem iszik ha szomjas, mert nem nagyon találkoztak vele az orvosok, gasztrósok (jópárral beszéltünk) sem anyukák. És érthető, hiszen látom, hogy milyen egy "normális" gyerek, aki csokit/kekszet/kiflikét eszik vagy sír ha éhes csecsemőként és nehéz lehet elképzelni az ellenkezőjét. Manka nem sírt és nem mutat érdeklődést a nasi iránt (sem). Az egész világ iránt annál inkább! :)

De ha akad egyetlen anyuka aki nemevő gyerekére ismer, jó, ha tudja, h nincs egyedül. Talán az egészben ez volt a legrosszabb. A hitetlenkedő tekintetek és az egyedüllét a bajban. És, hogy nem tudtuk, hogy megváltozik-e a helyzet. Szerencsére igen, kitartás minden nem evő/ivó baba szüleinek!! Írjanak nyugodtan, mert ezer "próbálta már?" praktikán túl vagyunk :(

Még egy ilyen példát láttam (Frizbiben), ahol Csabika már 4 éves volt és nem volt hajlandó inni egy kortyot sem, neki szondával a hátizsákban oldották meg a problémát, de diagnózist nem tudtak mondani. Nem tudom azóta javult-e, neki még voltak más gondjai is..mi szerencsére igen, remélem az a kisfiú is jól van már. Sajnos, úgy látom ők még kűzdenek :(

Néma reflux-ra gondoltunk mi, ha más nem is, (kivéve egy gasztrós orvost, aki emberszámba vett minket, dr. Tamás  Katalint ) és az, hogy elmúlt a körül a kor körül, mikor a refluxok múlnak ezt igazolja, de biztosak nem lehetünk benne soha...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.