apa 5 napra elutazott, Manka most először került olyan helyzetbe, hogy az elválást feldolgozza.

nagyon ügyes volt végig, szinte jobb volt mint azelőtt..gondolom anya teljes figyelme ráirányult, ami azért nem rossz. neki. csak nekem dupla műszak :) mégis azért tudtam, hogy jár a kis agya és próbálja megemészteni, hogy apa nincs itthon, nem jön haza. sokszor ráncolta a kis homlokát, "apa pápulum  nem" dünnyögte. ( pápulum=pápá, csak már mi is ezt a szót használjuk), azaz apa ne menjen el. bárki jött vendégségbe, nehezen engedte útjára, hiába, lehet, hogy aki elmegy sosem jön vissza? az élet nehéz kérdései..

a telefonba is édesen ismételte, hogy apa gyere haza, hiányzol.

nagy az öröm, hogy újra idehaza a legjobb apa, de nem múlt el nyomtalanul a hiány. elmentem a szokásos varró-ülésre, ami 2,5 óra távollétet és gyerektelenséget jelent a mindennapokban. ám, ami eddig simán működött, az most bajos lett. 1,5 óra masszív bőgés, üvöltés apának, hogy anya pápulum ment.

anya kérem, anya cici, anya anya kérem...és mikor megjöttem vigaszt s magyarázatot is nyújtottam, hogy hazajöttem, semmi gond, anya elment de visszajött. minden egyes hasonló mondatomnál felnézett és a szívbemarkoló vádló válasza az volt, hogy: apa pápulum.

jogos. apa elment és nem jött vissza. végtelen 5 napig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.