Sváb bál volt szombaton Budaörsön! Minden évben megrendezésre kerül, a hagyományos német nemzetiségi táncmulatság, aminek régen a Jókai Mór Művelődési Központ adott otthont, de mióta elkészült az új, 1. sz. Általános Iskola, az ottani aulában harsan fel a sramli és pörögnek a népviseleti szoknyák.

Kislányom számára viszont ez volt az első bálozás ideje, mert nem lehet elég korán kezdeni sem a hagyományok őrzését, sem a táncolást. Utóbbit meg is kezdte azonnal, a bejárathoz közeli ruhatárban alig tettük le a kabátokat máris mozgott a zenére. Ahogy próbáltunk körülnézni, Wittinghoff Tamás Polgármester Urat és számos önkormányzati képviselőt fedeztünk fel a kerek asztalok körül, valamint báli öltözetes, nyakkendős, fehér inges férfiakat, csinos hölgyeket. Volt bokáig érő borvörös estélyi, volt színes virágos ruha, kis piros és kis fekete is.

Gyorsan köszöntünk a 70 év felettiek asztalának, hiszen dédiék is ott ültek az idős sváb korosztály körében, ahol  fel- felhangzott a "régi nyelv" (iskolás némettel hiába is füleltem volna, szép és sajnos érthetetlen nekem, akár a kínai)

Papa megtáncoltatta a dédunokáját, lányát és az unokáját is a rend kedvéért, ahogy dukál :) , utána pedig megnéztük az iskola saját gyerek tánccsoportjának az előadását. Mankát alig lehetett visszafogni, hogy ne csatlakozzon rögvest ő is. Sajnos  Wunderkäfer tánccsapat bevonulásán babám is részt vett, nem figyeltem rá eléggé, úgy kellett kihalásznom a suhogó trachten öltözetes párok közül. Egyébként láttuk már a "Csodabogarakat" (ha jól fordítom a Wunder-Käfert) ) a legutóbbi Művházas előadásukon, de ott nagyon hiányzott az élő zene mellőlük, most viszont igazán jó volt hallgatni és látni is a műsort. A Friedrich zenekar "fújta" nekik a  talpalávalót egyébként. Ezen kívűl a Lyra dalkört is hallhattuk énekelni, ahogy a Vidám Fiúk zenekart is, rézfúvósai és harmonikásai kíséretével.

Manka imádta. Az egész bált, úgy ahogy van, rohangált kimelegedett, bár anya kicsit didergett az ajtó melletti oldalon, de vígaszdíjul vettünk pár elmaradhatatlan tombolát. Reménykedtünk a fúrófejkészletben (főleg apa), színházjegyekben (anya), vagy  egy szép ajándékcsomagban. 

Vacsorás jegyünkkel (4000 Ft) az ebédlő részen családilag elfogyasztottuk amit előre kiválasztottunk. Szívből sajnáltuk, hogy nem igazi sváb ínyencségek kerülnek az asztalra, de kivetni valót nem találtunk a rántott húsban, töltött csirkében sem, sőt volt vegetáriánus menü is. Volt borjúpörkölt vagy sertés? Bárhogyan is, nagyon ízletes és bőséges volt.

Felhívták a figyelmünket, a karzaton helyet kapó német nemzetiségi kiállításra, amit meg is csodáltunk, Manka lányomnak a baba, a régi mérleg és daráló tetszett a legjobban. Nekem még a kilátás is, ami fentről nyílt a táncolókra.

Annak is nagyon örültem, hogy eljött több "utánpótlás", azaz kisgyerekek Manka korosztályából. Azonnal feltalálták magukat és új kis barátnőjével együtt táncoltak a forgatagban. Ahogy mindenki más is, nem volt üresjárat. Aki itt volt, mindenki ropta és jól érezte magát!

2013. november 16., szombat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.