nem értem hogy a 21. században miért hasraütésszerűen történik a gyógyítás, ha egyáltalán.

ok, az esetek többsége 90% -ban placebora is elmúlik. node ha már egy hónapja küzdünk a láz, torokfájás, hőemelkedés, nátha csapdájából való kikászálódással és nem megy, családilag csak körbeadjuk, adtunk egy esélyt a magas tudománynak: orvoshoz mentünk.

Apa elment A orvoshoz, aki megállapította, hogy csúnya a mandulája, pihenjen sokat.

Manka elment B orvoshoz, aki megállapította, hogy csúnya a mandulája, ejnye elkapta apától, szedjen augmentint.

Namármost, az hogy vmi vírus-e vagy baci miért nem lehet valahogy megállapítani, mint pl egy csepp vér alapján a vércukorszintet vagy a gluténérzékenységet? Nem lehet egy kenetből vmi spéci módon kideríteni azonnali hatállyal, 50-50% helyett némileg kevesebb hibaszázalékkal, hogy most mérgezzük-e a még nem is kétévest? Ilyesmit nem kutat az orvostudomány? Vagy nem érdeke? Mire jó egy olyan orvoslás ami használhatatlan? Legalábbis célzott gyógyításra biztos h az. (szülésre is, de az egy másik bejegyzés)

Irigylem azokat akik egyértelbmen és határozottan bíznak az orvosokban és birkamód nyitják a szájukat beveszik a pirulát, meggyógyulnak, halleluja. (vagy kapnak vmi jó mellékhatást, vagy rosszabb lesz, de bíznak az újabb szerben)

Mért kell feltennem a kétely kérdését, hogy biztos, hogy rendben van ez így? Hogy az egyik automatikus antibiotikumosztó a másik vírusra szavaz. De gyakorlatilag lövésük sincs róla mi okozza  a kórt, legalábbis az egyiküknek nincs. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.