A gumicsizmákat fényesre pucoltuk, ablakba kiraktuk és várakoztunk, várakozás közben pedig útnak indultunk. De a legjobban mi lepődtünk meg, mikor az ajtón kilépve a babakocsiban találtunk egy kis csomagot! Manka is meglepődött olyannyira, hogy hozzá sem mert nyúlni. Mondjuk gyanús is lehet, azt ígérjük neki, hogy a csizmába teszi a Mikulás az ajándékot, ha meglátja az ablakba kikészítve, erre a sötét lépcsőházba jön, sehol egy cipő, csak úgy alanatúr a babakocsiban? Nakéremszépen, még mi sem tudjuk melyik szomszéd volt ilyen kedves..de azért jól esett.

Manka aztán az igazi Mikulást a Zenemanó ünnepségen is érdekesen kezeli, azaz nem kezeli, hanem transzba esve úgy tesz mintha ott sem lenne. Najó, talán egyszer ránézett. Mondjuk az ördögöknél is ez volt a helyzet az Auchanban, szaloncukrot osztogattak, de csak a harmadik körre vette át a a cukrot, de azt is véletlenül. Még szerencse h apa és anya azért ilyenkor segít elvenni...

A Zenemanó, amit a közeli IX. kerületi Jump and slide játszóházban tart a Cotton Club Singers énekesnője, Bartus Patrícia, még mindig zseniálisan jó, igazi koncertélmény a Hull a pelyhes közben!

Mivel Manka szókincsében napok óta szerepelt a Joulopukki, (érthetetlen módon az ágymatrac alá helyezte a jóöreg Joloupukkit) odakanyarodtunk a kika mellé, épp elkaptuk a hangulatosnak egyáltalán nem mondható rendezvény végét. Az egy ideje fagyoskodó ám tényleg autentikusnak tűnő, kedves mikulás integetett és barkaszba szállt. A műsorvezető meg vmilyen akármilyen showba illően hangoskodott. Nem tudom, a gyerekeket ez nem foglalja le, a normálisabb szülőket meg veszettül idegesíti, tehát létjogosultságát nem találom. Jó hogy lemaradtunk róla.

Így elmentünk a csokis Mikulásrendezvényre is (konkrétan a budaörsi Régészeti Múzeumba), ahol végre nyugiban kézműveskedhettünk, karácsonyi zenére. Kerámia figurákat festettek a drágaságaim, Apa és Lánya. Gyönyörű lett, és már tudom mi lesz a következő beszerzendő ajándék: egy vízfesék-készlet. Volt mini vattacukorkészítő  gép és csokiszökőkút, kókuszgolyó garmadával és a már megszokott, tömegmentes családias hangulat sem maradt el.

Az otthon hagyott csizmákat aztán kisszékre állva vette le a Kincsem, és örült a magoknak, csokinak.
 Én meg neki..

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.